Ostoba, szűk látókörű és antidemokratikus vezetés az, amely úgy gondolja, hogy a sajtó elhallgattatása jó válasz egy egész kormányra nézve kínos ügyre, amelynek következményeként a jegybankelnök menesztése volna a minimum.

A kormány számára kínos ügyeket nem először követi újságírók jogcsorbítása. Az RTL-klubra szabott szabályozás, vagy akár Sáling Gergő menesztése az Origótól egyértelműen azt jelenti, hogy egy olyan kormánnyal állunk szemben, amely nem való az Európai Unióba. Orbán Viktor és pártja sem az egyéni, sem a kollektív szabadságokat sem képes tiszteletben tartani.

Orbán Viktorral, Szijjártó Péterrel és a magyar kormány nemzetközi közegben is mozgó politikusaival az európai vezetők már alig állnak szóba, s ennek egyik oka a keleti-nyitás politikájából fakadó bizalmatlanság országunk iránt. Nem kényszer szülte azonban a keleti nyitást: Orbánék önszántukból határoztak egy olyan világgal való közösségvállalásról, amelyben a jogállam és a demokrácia intézményrendszere szétverhető, a sajtószabadság csorbítható.

Veszedelmes tempóban csorbítja a NER az újságírók szabadságát és a Kövér László által kezdeményezett kitiltások tovább csökkentik a magyar közélet átláthatóságát. A Freedom House jelentése alapján már csak néhány lépés választja el Magyarországot azoktól az országoktól, ahol börtönben ülnek újságírók, pusztán azért, mert végére jártak az igazságnak. A 2015-ös jelentés szerint Törökországhoz és a Közel-keleti régióhoz hasonlítható a magyar sajtószabadság állapota.

Ez elfogadhatatlan egy európai országban. Követeljük a sajtó szabadságát!

Bősz Anett, ügyvivő