Tisztelt Elnök Urak, Elnök Asszonyok!

Felhívással fordulok Önökhöz, az elmúlt két hétben zajló úszóbotránnyal kapcsolatban. Levelemmel nem célom visszatérni Kiss László nemi erőszak ügyében kapott börtönbüntetéséhez, véleményem szerint másról kell beszélnünk. Olyan ügy ez, amiben az egész magyar sporttársadalomnak felelőssége van. 

Az Úszószövetség botrányát nem kizárólag az 55 évvel ezelőtti nemi erőszak ügyének eltitkolása adja – az annak egy lényegi eleme, amely felszínre hozott a nyilvánosság előtt eddig szintúgy rejtve maradt problémákat. A botrány az áldozathibáztatás és a történtek elbagatellizálása miatt gyűrűzött tova. Ezek mellett nem mehetünk el szó nélkül, hiszen a társadalomfejlődés egy fontos lépcsőfoka a felismerés: az erőszak áldozatára áldozatként, nem pedig tettestársként, esetleg a történtek okozójaként kell tekinteni.

Ami ellen szintúgy kötelességünk felemelni a szavunkat: Kiss ügye felszínre hozta, hogy az úszógyerekek felkészülésében mindennapos (volt) a testi fenyítés, a megaláztatás és a megfélemlítés. Egy edző nem sértheti tanítványai emberi méltóságát. Súlyos anomália az, ha a sportpályán, vagy az öltözőkben meg lehet valakit fosztani alapvető emberi jogaitól. Az emberi jogok lábbal tiprása számos formát ölthet: ilyenek a testi fenyítés, egy ember félelemben tartása, megalázása, mások előtt való megszégyenítése.